Épületek és szintek szervezése az ARCHLine.XP-ben

Az ARCHLine.XP BIM-modelljének alapvető szervezési egysége az épület (Building).

Egy projekt egy vagy több épületet tartalmazhat. Minden épület saját, önálló szintszerkezettel rendelkezik, amely meghatározza az épület függőleges felépítését.

Az ARCHLine.XP szintkezelése a valós épületek fizikai felépítését követi: az épület egymás fölött elhelyezkedő szintekből áll, és minden szintnek meghatározott kezdőmagassága és magassági kiterjedése van.

A szintek ezért nem egymástól független magassági referenciasíkok, hanem egy összefüggő épületszerkezet egymáshoz kapcsolódó részei.

Ez a megközelítés egyszerűbbé és következetesebbé teszi a többszintes épületek modellezését, valamint segít elkerülni a szintek között keletkező magassági ellentmondásokat.

1. Egy projekt több épületet tartalmazhat

Az ARCHLine.XP egyetlen projektben több, egymástól független épület kezelését támogatja.

Ez különösen hasznos például lakóparkok, több épületből álló intézmények, ipari létesítmények vagy különböző magasságú épületszárnyak tervezésekor.

Minden épület rendelkezhet:

• saját szintszámmal és szintnevekkel,

• önálló szintmagasságokkal,

• különböző kezdőmagasságokkal,

• saját alaprajzi szerkezettel.

Például egy projektben az A épület négyszintes, míg a B épület kétszintes lehet. A két épület szintjei nem szükségszerűen azonos magasságban helyezkednek el.

A felhasználó az épületek és szintek között a Projekt navigátor segítségével válthat.

2. Az épület szintjei fizikailag összekapcsolódnak

Az ARCHLine.XP minden épületben egymásra épülő szintszerkezetet használ.

Minden szint két alapvető magassági adattal rendelkezik:

Szint kezdőmagassága (Bottom Elevation)

A szint alsó referenciasíkjának magassága a projekt koordinátarendszerében.

Szintmagasság (Floor Height)

A szint függőleges kiterjedése, amely meghatározza a következő szint kezdőmagasságát.

A következő szint kezdőmagassága az előző szint kezdőmagasságának és magasságának összege.

ahol:

• \(E_n\) az aktuális szint kezdőmagassága,

• \(H_n\) az aktuális szint magassága,

• \(E_{n+1}\) a következő szint kezdőmagassága.

Példa egy háromszintes épületre

Ebben a példában az első emelet pontosan a földszint felső határán kezdődik. Ha a földszint magasságát 3,20 méterről 3,50 méterre módosítjuk, a fölötte található szintek kezdőmagassága ennek megfelelően megváltozik.

Ez biztosítja az épület szintszerkezetének folytonosságát.

3. Belső szinteltolás – Mezzanine / Split Level

A valós épületekben előfordulhatnak olyan padlószintek, amelyek nem esnek egybe a fő épületszintekkel.

Ilyenek például:

• félszinteltolásos lakóépületek,

• galériák,

• közbenső pihenőszintek,

• eltérő padlómagasságú helyiségek.

Az ARCHLine.XP ezeket az eseteket belső szinteltolással (Split Level Height) kezeli.

A belső szinteltolás az adott épületszinten belül egy további magassági referenciát határoz meg, amelyhez az építészeti elemek elhelyezése igazítható.

Fontos, hogy a belső szinteltolás nem hoz létre új, önálló épületszintet.

Az így elhelyezett elemek továbbra is az eredeti épületszinthez tartoznak, csak eltérő magasságban helyezkednek el.

Példa

Egy földszint kezdőmagassága ±0,00 m, szintmagassága 3,60 m.

A földszinten belül egy galériát szeretnénk létrehozni +1,50 m magasságban.

Ehhez 1,50 m belső szinteltolást adhatunk meg.

A galéria födéme és az ehhez kapcsolódó elemek így +1,50 m magasságban helyezhetők el, miközben továbbra is a földszinthez tartoznak.

A következő önálló épületszint továbbra is +3,60 m magasságban kezdődik.

A belső szinteltolás tehát nem módosítja az épület fő szintszerkezetét.

4. Szintekhez kapcsolódó építészeti elemek

Az ARCHLine.XP szintkezelése nemcsak a szintek elhelyezkedését határozza meg, hanem az építészeti elemek magassági viszonyait is szabályozza.

A falak, födémek és más építészeti elemek magassági paraméterei kapcsolhatók a szintekhez rendelt referenciamagasságokhoz.

Ilyen referencia lehet például:

• kész padlószint (Finish Floor – FF),

• teherhordó szerkezet felső síkja (Top of Structure – TS),

• teherhordó szerkezet alsó síkja (Bottom of Structure – BS),

• álmennyezet magassága (False Ceiling – CE).

A megfelelő magassági kapcsolatok alkalmazásával a szintmagasság módosításakor a hozzájuk kötött elemek automatikusan alkalmazkodhatnak az új épületszerkezethez.

Ez csökkenti a manuális módosítások szükségességét és javítja a BIM-modell következetességét.

5. Az ARCHLine.XP és a Revit szintkezelésének különbsége

A különböző BIM-programok eltérő módon szervezhetik az épület függőleges struktúráját.

Az ARCHLine.XP és az Autodesk Revit közötti egyik fontos koncepcionális különbség a szintek értelmezésében található.

Az ARCHLine.XP esetében az épületszintek egy összefüggő, fizikailag egymásra épülő rendszert alkotnak.

A Revit ezzel szemben szabadon elhelyezhető magassági referenciaszinteket (Levels) használ. Ezek nem feltétlenül jelentenek önálló építészeti emeletet. Egy Revit Level például egy közbenső szerkezeti magasságot vagy más fontos magassági referenciasíkot is meghatározhat.

A két rendszer közötti különbség nem azt jelenti, hogy az egyik általánosan jobb a másiknál. Eltérő modellezési szemléletet képviselnek.

Az ARCHLine.XP megközelítése különösen jól illeszkedik azokhoz a tervezési feladatokhoz, ahol a cél a valós épület emeleteinek közvetlen, áttekinthető modellezése.

A Revit szabadabb szintkezelése nagyobb rugalmasságot biztosít az önálló magassági referenciasíkok definiálásában.

6. Mikor használjunk új épületszintet, és mikor belső szinteltolást?

Új épületszintet akkor célszerű létrehozni, amikor az épület egy új, önálló emeletét szeretnénk modellezni, saját alaprajzi szerkesztési környezettel.

Belső szinteltolást akkor érdemes használni, amikor az adott épületszinten belül egyes elemeket eltérő magasságban kell elhelyezni, de nincs szükség új, önálló emeletre.

Például egy háromszintes lakóépület három fő szinttel modellezhető, akkor is, ha a földszinten egy közbenső galéria található.

Ha azonban egy épületrész saját, eltérő szintszerkezettel rendelkezik, indokolt lehet azt külön épületként kezelni ugyanazon projekten belül.